Rémálmodtam

Néha vannak olyan álmaim, hogy tartok valahova, de soha nem jutok oda.

Már este felé járt. Vonattal utaztunk, és át kellett szállni Debrecenben.Várakoztunk az állomáson, és addig leszálltunk, aztán hirtelen indulni akart a vonatunk, és siettem a felszállással. Hívtam a húgom, de nem vette fel. Szerettem volna, ha egy helyen ülünk. Már felhúzták a lépcsőket, és nagyon magasan volt a perem, csak 2 kézzel lehetett kapaszkodni, de nekem az egyik kezemben volt a naplóm. Egy néni az ajtóban állt és segített megfogni a füzetet, amíg felszállok. Miután feltápászkodtam, kértem tőle, hogy akkor szeretném megkapni. Azt mondta, nem tudja hol van, biztos leesett. A vonat már elindult. Visszanéztem, de nem láttam a földön semmit. A néninél sem volt semmi. Nem tudtam, hogy hazudik és csak le akarta nyúlni, vagy igazat mond, és béna volt :D Nem akarta bevallani, hogy nála van, így fogtam magam és leugrottam a vonatról, és visszafutottam a síneken az állomás felé, de valahogy elkeveredtem és nem ott lyukadtam ki, hanem bejutottam a városba. Próbáltam nagyjából belőni az állomás irányát, de olyan borzasztóan volt megkonstruálva az úthálózat hogy egyszerűen nem találtam ki! Megkérdeztem egy lánytól, hogy merre van az állomás, de nem tudta megmondani.
Teljesen kiakadtam, hogy "hát itt laksz, nem? hogyhogy nem tudod?!" Végül bocsánatot kértem és megöleltem :D
Aztán megláttam a vonatot fent állni egy töltésen pár háztömb felett. Próbáltam megtalálni az oda vezető utat. Bementem a házakba, de sehol nem volt hátsó kijárat. Ezt sem értem, de mind1 :D Fogalmam sem volt mikor indul a vonat, meg egyáltalán mikor van az utolsó hazafelé. Végül sikerült megtalálni a háztömb mellett egy nagy beton lépcsőt a töltés irányába. Elindultam....aztán felkeltett a telefonom -.- Egy szempillantás alatt itthon voltam XD

Talán azok a legrosszabb álmok, amikor az ember menekül vagy nem talál haza. Nem kell feltétlenül rémisztő dolgoknak történni, ez az érzés épp elég ahhoz, hogy ne érezzük magunkat biztonságban.

Van még egy álom fajta, ami nagyon idegesítő. Amikor gyönyörű képeket készítek valahol, aztán felébredek és rájövök, hogy soha többet nem fogom őket látni. Baromi bosszantó...