2013. február 28., csütörtök

Nyugalom

Néha a természetnek be kell avatkoznia ahhoz, hogy az ember tisztelje önmagát annyira, hogy megajándékozza testét pihenéssel.
Vagyis lebetegedtem :) ez mindig jelzés, hogy valamit nem jól csinálunk.
A változás előfeltétele mindig az elhatározás.
Én döntöttem. Nem fogok megfeszültebben élni, mint amit hosszútávon el tudok hordozni.
Nem, nem minden az én feladatom, és nem minden az én felelősségem, és nem minden annyira fontos, mint amekkora figyelmet szentelünk neki.
Olyan jó volt 3 napig csak feküdni és nem csinálni semmit. Leszámítva persze a köhögést és fejfájást.
Most sokan azt mondanák erre, hogy: "Ah, mikor van nekem időm 3 napig feküdni?!"
Épp ez az. Nem adunk magunknak időt élni! De néha a szervezet feladja, és azt mondja: "Állj! Nekem kell ez az idő, vagy végeztem veled!"
Nemrégiben kaptam egy barátnőmtől egy linket, Tapolyai Emőke - keresztény pszichológusnő, letölthető vagy online hallgatható előadásairól. Hát, nem kell mondanom, hogy iszonyat jók! Volt, amelyiket végig bőgtem, pedig a címe alapján először nem nagyon érdekelt.
Legtöbbször azt hisszük, hogy már feldolgoztunk múltbéli sebeket, és nincs szükségünk rá, hogy azokkal ismét foglalkozzunk. Egy frászt! Amíg bőgsz, ha 3 mondatnál több szó esik róla, addig igenis van!
Ilyen például a gyász, vagy a magány.
Sok ember nem gondolja magáról, hogy magányos, mert erre úgy gondolunk, hogy van valami elveszett, depressziós, egyedül élő, barátokkal nem rendelkező valaki, aki begubózik a csigaházába és néha elmegy wc-papírért, ha elfogyott.
De nem. Sokan vagyunk magányosak. Még azok is, akiknek úgy tűnik teljes az életük, tele vannak barátokkal, mindig mosolyognak...sokszor azok a legmagányosabb emberek...ez mind csak látszat.
Nincs olyan ember, akinek nincsenek problémái. Sokszor csak mi gondoljuk, hogy mindenki boldogabb, mint mi vagyunk, és másoknak minden sikerül.
Ehhez kapcsolódóan találtam egyszer egy nagyon jó idézetet:


"Mindig úgy érezzük, hogy mások élete jobb mint a miénk!
De azt elfelejtjük, hogy valaki számára mi vagyunk a mások!"

És az elmaradhatatlan link a Tapolyai előadásokhoz:

Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy rettentő józan, egyáltalán nem csapongó, hanem összeszedett, lényegre törő, kemény és mélyre szántó gondolatai vannak! Én mindenkinek ajánlom, hogy minél többet hallgasson meg belőlük!