Az érzékek változása

Érzékeink aszerint fejlődnek, hogy miként bánunk velük. Vonatkozik ez az ízekre, illatokra, a látható és nem látható dolgokra, az érintésre és az érzelmekre egyaránt. Minél inkább elrugaszkodunk a jelen kor nyújtotta újdonságoktól, annál inkább leszünk kifinomultak a háttérben csenben meghúzódó természetességre.
Amióta "natur lady" lettem, kiszélesedett az a skála amibe a világból tapasztalt momentumokat beillesztem. Különbséget tudok tenni szintetikus és természetes illatok, ízek között, és a testem automatikusan elutasítja azokat az agyat stimuláló szintetikumokat, amik megteremtik azt a nem létező valóságot, amiben ma élünk.
Egyre több olyan illat van, ami régen tetszett volna, de mára inkább zavaróvá vált a jelenléte, az intenzitása. Az öblítők, a parfümök, különböző illatosítók mind-mind a silányság változatlanságának szegényes megnyilvánulásai. Ha nem elfedeznek, akkor hamis képet építenek fel, rólunk, az otthonunkról, az életünkről. Minden műanyag, minden létrehozott és mesterkélt. Megpróbál fenntartani egy tökéletes látszatot, egy koncentrált álmot.
Mire tanít még minket a világ? Hogy mindent akarjunk, és akarjuk most! Hogy mindenhez jogunk van, és csak mi számítunk! Hogy a várakozás egy szükségtelen rossz és nem egy jellemépítő állapot. Hogy ha nyújtózunk és a lábunk kilóg a takaró alól, hitelből vegyünk egy nagyobbat...rabszolgák vagyunk...saját érzékeink rabszolgái...
A gyorséttermek, a multicégek, különböző termékcsoportok tartják az embert függőségben.
Az ízipar, a divat... Ha valaki magára főz otthon, és általában nem étteremben ebédel, észreveheti mennyivel sósabb minden, amit egy kifőzdében kap. Ismerek olyan embert, aki még azelőtt megsózza a gyrost, hogy egyáltalán megkóstolná.
Ne csodálkozz te ember, hogy társaid hullanak, mint a legyek. Hiszen az elmúlt pár ezer évben testünk mit sem változott, de az üzemanyagunk annál inkább. A szervezet részben alkalmazkodik...de mindinkább kimerül...nem vagyunk képesek a végtelenségig kiválasztani a mérgeket...
Hogy miért nem tér vissza az ember a természethez? Mert túlságosan kimosták már az agyát és a gyomrát ahhoz, hogy lásson egy efféle alternatívát. Kevesen látnak át a mátrixon, de legtöbben nem is akarnak róla tudomást venni, hiszen az elképzelt világ kényelmes...s egy ideig élvezhető is...egy ideig...

Hamarosan...

Ha minden igaz, már nem kell sokat várni arra, hogy elmeséljem az elmúlt két hónapom történetét.
Volt oka, amiért nem volt lehetőségem rendszeres bejegyzéseket írni.
Én csak úgy hívom: "A Jób story".
Az események még koránt sem értek véget, de talán egy kis enyhülés jön végre.
A szenvedések sokmindenre megtanítanak bennünket. A végén kikelhet a pillangó.
Érdemes lesz visszatérni...