Eszembe sem jutott, hogy valaha lesz időm folytatni a blogot.
De most 12 napig végre pihenhetek.
Folyamatosan feszült vagyok, alig alszok, és nem ismerek magamra. Néha tök gázul viselkedek, rámtör a sírás vagy egyszerűen csak kirobbanok, mindent magamra veszek, nem igazán látok tisztán.
És ez mind amiatt van, mert nem alszok eleget, folyamatosan aggódok, hogy egy feladat jól és egyáltalán el lesz-e végezve, nehogy elfelejtsek valamit, legyen időm minden kötelezettségre...stb.
Talán többet vállalok magamra, mint kéne...és még nem ismerem fel a határaimat, ha valamire megkérnek igent mondok, mert tudom, hogy felelősségteljesebben végzem, mint mások, és szeretném, ha minden a helyén lenne. A baj csak az, hogy vannak dolgok, amik meghaladják a jelenlegi tudásomat, és mivel nem igazán számíthatok együttműködésre, vagy segítségre - minden esetben -, ezért csak tépem magam, és órákat képes vagyok egy feladat felett görnyedni, idegeskedni, megfeledkezni az evésről, félretenni a saját szükségleteimet, és feladataimat, amik miatt meg tudat alatt aggódok tovább.
Valamin sürgősen változtatni kéne, de annyira tele van a fejem mindennel, és akkora a káosz benne, hogy egyszerűen nem tudom kibontani.
Remélem, hogy az ünnepek alatt képes leszek eleget aludni, és csak lenni, nem csinálni semmit, nem gondolni arra, hogy jajj vajon nélkülem boldogulnak-e a munkahelyen az elvégzendő feladatokkal.
Valahogy el kell magam helyezni a világban, és nem kéne mások miatt aggódnom! Nem minden az én felelősségem, nem csak akkor működnek a dolgok, ha részt vállalok bennük, és igenis kell, hogy legyenek határaim, és nem szabad mindenre igent mondanom, mert egy idő után elfogy az erőm...
