2012. július 23., hétfő

Zsírkirály három nap :)

Hát, nem bántam meg, hogy elmentem a táborba!
Inkább azt sajnáltam, hogy haza kellett jönni.
Elég döcögősen indult, azt meg kell hagyni, ugyanis a Déliből induló 8:46-os vonat másfél órát állt Kelenföldön valami Tárnokon történt baleset miatt. A 9:46-os beérte, úgyhogy egyik csajszi, aki azzal jött, átszállhatott hozzánk XD
Az utasok tök türelmetlenek voltak. Azért mi is haladtunk volna, de jót elröhögcséltünk Viktorral meg Anival. Végül két és fél óra alatt értünk le Velencére. Még jó, hogy nem volt időm aznap reggel kávét inni, mert gondban lettem volna XD
Odaértünk, rögtön spagettit kajálhattunk, ami tegnapról maradt nekik a hűtőben. Tök tutin megoldották a kajálást: bevásároltak egy rakat cuccot, és mindenki akkor és annyit evett, amennyit akart.
Aztán kimentünk a pályára a szabad strandra. Észrevettük, hogy közvetlenül ott egy wakeboard pálya is!
Neeeeee :D Mi is akarunk :D És hogy mekkora mákunk volt!!!!! Egész évben pont aznap, egész nap ingyenes volt a lányoknak!!!! Ez milyen kiályság már :D
Meg is találtam, itt voltunk: http://www.vbcpark.hu/
Úgyhogy bár a röpi kárára, de aznap kipróbálhattuk magunkat a vízen :D Különben bele sem mentem volna, mert nem bírom a hideget, de nem volt választásom :D
Nahát, ugye nem kaptunk oktatást, mert ingyen azért ilyet ne várjunk, úgyhogy eléggé bénának éreztük magunkat az első próbálkozásnál. Ani snowboardos létére is borult az első pár alkalommal, de utána tök tutin végignyomta a pályát! Mondanom sem kell, hogy meg sem tudtam állni a deszkán :D és a kötél pedig húzott tovább, miután dobtam egy hasast a vízbe, mikoris eszembe jutott, mintha azt mondták volna, engedjem el, ha leesek :D Miután a fürdőgatyám is félig lehúzta a sodrás, eszembe jutott, hogy lehet nem kéne tovább sodortatni magam :D ez volt az első benyomás, és a következő gondolat: jajj, én ebben béna vagyok :D de amikor láttam, hogy az 1. mindenkinek így sikerül, megnyugodtam :)
Ja, még ki is kéne úszni. Ha nem lett volna rajtam mentőmellény ott fulladok meg a 2 méteres vízben.
Előszöris, hova tűnt a deszkám? :D Na a legnehezebb része az volt, hogy azzal együtt kiússzak, mert a lábtempót életemben még nem sikerült elsajátítanom. Úszni is csak víz alatt tudok, szóval hálás voltam azért a ronda mellényért XD megoldottam, de nem volt egyszerű...attól féltem valamelyik belém jön, miközben ott szerencsétlenkedek a pályán :) Próbálkoztam még egy párszor, de aztán meguntam a sok pofára esést :)
Visszamentünk röpizni, páran azonban kitartóan gyakoroltak tovább, és jött a hír, hogy Ani körbement, Laura eljutott a feléig...huh, hát akkor nekem is van még remény :D
Visszamentünk egy második körre. Akkorra már váltották egymást a "partőrök", és a srác hajlandó volt 1-2 jó tanáccsal ellátni, mint pl: a deszkád eleje indulásnál lógjon ki a vízből. És láss csodát, 3 mp-ig képes voltam fennmaradni!!! Persze ennél tovább nem jutottam, mert a karom is meghúzódott, de egyszer befizetek rá :) Szombaton egész nap nem voltam képes mozogni az izomláztól :D
A profikat meg öröm volt nézni. Volt egy kis fiatal srác, aki olyan dupla szaltókat produkált :O Sajnos nem sikerült megörökíteni, csak egy kisebb ugratását:



De voltak szép indulások is:


A röpi sem maradt ki azért az életünkből :)


Na és a nagy kajálások sem :)


Sajnos a fényképezőben kifogytak a tartalék elemek is, úgyhogy gagyiphone-al kellett mindezt megörökítenem, de azért átjön úgy érzem :)
Én szokás szerint nem bírtam magammal és muszáj volt tevékenykedni. Néha gondoltam egyet és csináltam mindenkinek kaját. Szombaton megkívántam a palacsintát, mondom bevásárolok hozzá és sütök mindenkinek :D


De aztán kiderült, hogy van egy szülinaposunk, úgyhogy gyúrjunk belőle tortát :D A leleményesség megint felütötte a fejét, merthát hogy varázsoljunk rá gyertyát :D na de a nagyobb probléma: mit rakjunk bele? :D


Végül főztem vanília pudingot, és felváltva megkentem a rétegeket azzal és vegyes gyümölcs lekvárral. Végül eszembe jutott, hogy papírból kivágom a 25-öt, ráteszem a tetejére, és leszórom kakaóval. Királyság, csak hogy néz ez ki? :D a forma ok, de hogy tésztaszámok legyenek rajta! Hmmm, írjuk rá lekvárral, de nincs semmiféle habnyomó! Wow, van uzsonnás zacsink :D Beletöltöttem a lekvárt, vágtam egy kis lyukat a sarkára, és megoldottam, tiszta jó lett :D Na és az íze! :D Viktor barátom nem egyszer mondta, hogy mostmár túr egyet a jegygyűrűiből otthon. Na igen :) Mindenki csak mondja :)

A török kávémat meg leszólták a szürke instant fogyasztók, azt mondták mocsárízű -.-
De álltak mellettem is :D egyik srác: - Mert nem elég Shrek-ek! :D
De zsírkirály volt ez a három nap :)





2012. július 19., csütörtök

Mindegy...

Olyan semmilyen kedvem van ma...
Még mindig nem kezdtem el bepakolni, pedig reggel 8 előtt már indulok Velencére.
3 napos röpi tábor...elvileg várom...gyakorlatilag nem hoz lázba...
Minden mindegy? Lehet...
Verset akartam írni...írjak? Hmmm...Talán...
Az gáz, ha nem viszek magammal csak 1 váltás ruhát?
Nincs kedvem gondolkodni mit tegyek be...néha úgy lennék pasi, akinek a piperéje elfér a szappantartón :)
Állítólag rossz idő lesz...sucks...végre eljutok strandra és esik...
Most komolyan?! Leszarom...amúgy is rám férne egy egész hetes Bibliaolvasás...jah...rám férne...
És olyan még úgyse volt, hogy ne legyen sehogy...szóval, azt hiszem fel a fejjel...
De amúgy tök mindegy...volt már rosszabb is...és különben is lehet, hogy nem is rossz, csak én gondolom...
Nem kéne annyit gondolkodni...néha könnyebb lenne élni...
Mint egy rossz emós, komolyaaan...hányok magamtól...de amúgy meg leszarom...
Haha...nem hat meg...mert hát minden mindegy...
Lehet, mert már napok óta alig birok enni? Az alvás se megy...hajnal 2 előtt...
"Valaki szabadítson meg ebből a testből!"

Amire vágyom, az csak ennyi:


Coffee art

Unatkoztam és játszottam a zaccal :)


2012. július 17., kedd

Eszméletlen szomszédok

Már nem mai mese, de folyamatosan része az életünknek: szomszédaink, akiknek sajnálatos módon nincs brazil csatornájuk, ezért mi vagyunk a heti műsor.
Az alattunk lévővel már megtanultunk együtt élni, bár belénk oltott egyfajta "óvatosságot", ami azért megnehezíti az "élj szabadon" életérzés befogadását.
Két évvel ezelőtt kezdődött a "szabályok" elsajátításával, amikor birtokba vettem "szerény kis" szobámat.
- 11 után nincs fürdés, mert a fürdő melletti szobában alszanak alattunk...
Ok -.-

Egyszer egy szép vasárnap délután, nyitott erkélyajtónál, zenét hallgatva a konyhában főzőcskéztem, mikor arra lettem figyelmes, hogy irdatlan műanyag-füst száll be az ablakon az alattunk lévő szomszéd konyhájából.
Gondoltam elaludtak és valami ottmaradt a tűzhelyen, nehogy kigyulladjon.
Szaladok le, bekopogok, morci néni félpucéran kinyitja az ajtót:
- Tudom, ottfelejtettük a kuktát.
- Ok, csak gondoltam szólok, nem alszanak-e véletlen.
- Ilyen hangzavarban nem is tudnánk aludni!
- Oh, hát miért nem szól, ha zavarja a zene?
- Most szólok!!!!
...

Egy másik szombat délután merészeltem mosni, mire becsönget morci néni, hogy nem lehetne-e halkabban mosni?!
Ahan. Halkítsam le a mosógépet?! Persze, egy pillanat! -.-
- Fel fogom hívni a Pétert, hogy csináljon valamit, mert ezt nem lehet kibírni!
- Felhívjam én? Csak szóljon!
- Meg különben is, fel akartuk újítani a fürdőszobát és nem lehet, mert állandóan csöpög maguktól valami!
...

Egy újabb szépnek ígérkező hétvégi napon teregetek az erkélyre. Merészeltem kézzel is mosni, és nem használni a centrifugát, mire egyszer csak csenget valami idegen pasi.
Gyorsan kiderült, hogy az alattunk lévő fia, akit kedves morci néni felküldött.
- Valami csöpög az erkélyről, nézzétek már meg mi az!
(Jajj te jó ég, a fuga elvezetett 3 vízcseppet! O.o)


Egy nap gyanútlanul felveszem a telefont. A közös képviselő. Mit akar?
- Kijönne most csütörtök délelőtt egy vízvezeték szerelő önökhöz. Otthon lesznek?
- Hátööö, nem. Mi a gond?
- Az alattuk lévő arra panaszkodik, hogy beázik a fürdőszobája.
- Igen? Miért nem velünk beszéli meg?
- Mindegy, akkor megadom a vízvezetékes számát, és egyeztessenek időpontot.

Már a lépcsőházban sem lehet úgy közlekedni, hogy ne csípjen el valamelyik szerencsétlen menopauza királynő.
- Hát ez tűrhetetlen! Amit maguk művelnek! Tegnap este hajnali 2-kor tologatták a bútorokat!
(Hmm, sajnálom, de nem hallottam, éppen aludtam.)

Na de a legújabb! Mostmár a felettünk lévő is kezdi!
Egyik reggel megyek dolgozni, még jó, hogy korábban elindultam, mert elkéstem volna.
Kilépek az ajtón, az meg lesben áll a lépcsőházban, és rámveti magát!
- Hát ezt már nem lehet tovább tűrni! Az a büdös, ami maguktól jön, elviselhetetlen!
- Büdös?!
- Nem bírunk kiülni az erkélyre, mert elviselhetetlen a szag, ami maguktól árad!
Azok a bútorok valószínűleg még soha nem voltak áttakarítva. Már évek óta minden nyáron ezt kell szagolnunk, de mostmár elég volt, szólni fogok a Péternek!
- O.o hát én nem érzek semmiféle büdöset a lakásunkban!
- Mert maga már biztosan megszokta, de az a doh meg lábszag, ami onnan jön, az kibírhatatlan!
- Biztos benne, hogy tőlünk jön?
- Hát honnan jönne?!
( Na köszi.
1. valószínűleg az ő lába közelebb van az orrához, mint a miénk, csak lehet a hasától már nem látja...
2. még ha lenne is lábszagom, mamut kéne, hogy legyek, hogy egy emelettel feljebb érezze!!!
3. a szeméttároló is az erkélye alatt van, csak 2-vel lejjebb)

- Legyenek szívesek és napközben ne szellőztessenek, csak este 10 után, és reggel 5-ig csukják be!
Amióta meghaltak a Péter szülei, senki nem törődött vele, hogy ezt a lakást kitakarítsa!
(Ahan, persze, majd gyűjtjük neki napközben a szagot, utána éjszakára kiengedjük koncentrálva.
Ja, meg beállítom az ébresztőt, hogy becsukjam mire felkel...
És igen, mániákusan gyűjtöm a porcicákat, mert magányos vagyok! -.-)

Valamelyik reggel 7-körül próbálok aludni, de hallom, hogy már az erkélyen beszélgetnek, s a téma pont arról folyt, hogy az ágyak alatt is biztos áll a kosz...
Édesanyám, én szerintem többször átrendeztem már a szobámat, mint ahányszor te wc-re jársz!
Jajj, a koszt meg véletlen otthagytam! Hogy nem vettem észre?!

2012. július 12., csütörtök

Nem bírom tovább :D

Záró videónak; mára ennyi elég volt a röhögésből :D Rendesen megedzettem a hasizmom XD
Merthogy meghallgattam már vagy 10-et:D

Szingli



Bevásárlás


2012. július 3., kedd

Készülőben a diólikőr

Nagyon bízok benne, hogy még nem volt túlzottan megcsontosodva a belső héj, mert úgy állítólag nem olyan jó. Sajnos nem volt időm előbb belekezdeni. Rendesen megizzadtam mire felvágtam, és még a fejem is megfájdult :D 40 nap és kiderül. Pont Vajtára lesz kész XD



Az egyik sima rumos-vaníliás-mézes szilva-som házi pálinkában ázik, a másik fűszeresebb lesz: (fahéj, kardamon, édeskömény, bourbon vanília, szegfűszeg).
:P

1 naposan már szép zöld a nedü:






2012. július 2., hétfő

Mint egy három gyermekes anya...

Az utóbbi időben egyre több nyomás nehezedett a vállamra, kezdtem úgy érezni, megfulladok.
Persze nem látszik rajtam, csak hogy időnként letört vagyok, hirtelen hangulat ingadozások...még nekem sem tűnt fel az oka. Anyukám egyszer azt mondta, hogy aki hozzászokik a stresszhez, észre sem veszi, hogy abban él. Azért halogatok minden fontos dolgot, mert teher, mert tudom mekkora energiabefektetést igényelnek, és egyszerűen nem érzem, hogy lenne rájuk kapacitásom. Nem szeretek összecsapni dolgokat, felületesen elintézni, túllenni rajtuk, ezért inkább bele sem kezdek. Vajon hol található meg a helyes egyensúly? Néha úgy érzem magam, mintha 3 gyereket kéne egyedül nevelnem, s mások helyett is élni az életüket, vállalni helyettük a felelősséget, holott épp elég a saját életemet karban tartani!
Magamra sincs néha időm, nemhogy másokra...de a legnagyobb probléma az, hogy ezután a mondat után megszólal bennem a lelkiismeret, hogy: "Nem is magadra kell elsőként gondolnod"...és akkor halk hangon megszólalnak a másik vállamon is: "De amíg neked sincs, nem is tudsz adni!"
Jó volt újra elkezdeni a Határaink c. könyvet. amikor először olvastam száraznak tűnt, de most nagyon nem az...elég rendesen szól. Hazafelé a vonaton megragadta a figyelmem egy rész. A lényege az volt, hogy nem mindig azzal segítünk másokon, ha megoldjuk helyettük a problémáikat, hiszen ezzel nem mozdítjuk ki őket azon megszokott életformájukból, hogy ne vállalják tetteik következményeit. Ha valaki életébe megmentőként mindig közbelépünk, soha nem fogja megtanulni hogyan éljen másként, hogy ne kelljen megmenteni. Nem is lesz rá indíttatása, hogy felelősséget vállaljon, hiszen a felelőtlensége eddig soha nem okozott akkora problémát. Sajnos tudom, hogy lehet rám számítani, és ezt a legtöbb ismerősöm is tudja, vannak akik szívesen ki is használják. Nem tudok nekik nemet mondani, mert kegyetlennek érzem magam. Mindig az van a fejemben, hogy ha megtehetem, miért tagadom meg a segítséget?! Csak az nem tűnik fel, hogy ezt nem az utolsó lélegzetvételemig kell tennem...
Az elmúlt pár napban rettentően küzdöttem magammal. Egy ismerősöm, akivel már fél éve nem is beszéltünk, mert éppen mártírt játszott, felkeresett telefonon, hogy munkát kapott külföldön, rám szeretné bízni a lakását.
Az első reakcióm a gyomorgörcs volt, a második az a gondolat, hogy "nincs itt senkije rajtam kívül, akiben megbízik". Nem is volt egyértelmű, hogy mi mindent akar rám sózni, de első körben e gondolat nyomásának hatására azt mondtam neki, hogy segítek. Előszöris meg kellett írnom a hirdetés szövegét. Annyira türelmetlen volt, hogy még aznap fel akarta rakatni még egyszer, mert szerinte nem jelentkeztek elegen.
Akkor kérte, hogy segítsek kitakarítani a lakását, hiszen mégsem hagyhatja itt koszosan, sőt haza se menjek, aludjak nála. Na jó, azért még úgy érzem nekem is van életem. Segítettem a konyhát kiglancolnil, aztán hazamentem az utolsó előtti vonattal. "De mikor tudok jönni legközelebb, mert van egy csomó minden és ő nem képes egyedül megcsinálni?!" Amikor ma felhívott skype-on, hogy "hogy elkérje az adataimat", mondom minek???? akkor már kezdem besokallni. Meghatalmazást akar írni, hogy eljárjak itthon a hivatalos ügyeiben. Álljunk meg egy pillanatra. Legyek én a "főbérlő" a lakásában, találjak normális lakókat, akikkel rendezem a pénzügyeket, utaljam neki a lakbért, intézzem a számlákat, vegyem fel a hivatalos leveleit, konzultáljak az ő közös képviselőjével, sőt ma kiderült, hogy 5 nap múlva repül, szóval még mutassam is meg a lakást az érdeklődőknek, ha addig nem adja ki, ja meg épp most fognak a radiátoron hőszabályzót cserélni a jövő héten, itt kéne lenni a lakásban reggel 8-tól....MIVAN?????
Feleségül ne vegyelek? Lehet, hogy vannak dolgok, amikben szívesen segítettem volna neki...de úgy éreztem ezt itt most teljesen rövidre kell zárni, nincs kisujj, mert félek, hogy elcsúszik a karom.
Felmentem ma hozzá..."ok, segítek csomagolni, de ehhez a ruhamennyiséghez 3 ekkora bőrönd kéne."
Először nem ment könnyen...nem akartam összetörni, de végül elmondtam neki, hogy egyáltalán nem érzek ebben békességet, annál inkább teher. Nem tudom neki megígérni, hol leszek 3 hónap vagy egy év múlva, és nem akarom emiatt idekötni magam, valami miatt, aminek semmi köze az én életemhez. Próbálja meg úgy alakítani az életét, hogy nélkülem is meg tudja oldani. Itt vagyok, de csak végszükség esetére, inkább nem létezek, ok?! Akkor bepróbálkozott a könnyekkel, a pióca mindenit, a sajnáljatok üzemmód remekül működik. De erős akartam maradni, folyamatosan imádkoztam közben, hogy át tudjam látni a helyzetet. Isten békességet adott a döntésem felől. Nem érzek lelkiismeret furdalást amiatt, hogy elutasítottam a kérését, inkább felszabadultam egy újabb teher alól, amit rám akartak aggatni, mikor egy pillanatra nem figyeltem. Nem engedtem, hogy tovább húzza az időmet, 9-kor elindultam haza. Megöleltem és mondtam neki, hogy majd jelentkezzen, mert mindezek ellenére érdekel hogy alakul az élete. Úgy érzem korrekt voltam. Meg kell tanulnom többször Nem-et mondani, mert felszabadító. Most győztem!

Jeges Latte 4 us :)

Beindult a fantáziám, aztán az összes kis büféspajtásnak ilyet kellett csinálnom :)
Sajnos a fagyi elfogyott, így sima jéggel kellett beérnünk :)




Ja, és vicces volt, mert ezeket villával fényképeztem XD igen, elég hülyén hangzik, de ma elhagytam a telefonomról a fényképező gombját, így egy kis villa segédkezett a megörökítésben :D

Kezdetét veszi a zöld dió őrület

Végre megszereztem a zacskónyi ólommentes zöld diómat a diólikőrhöz, nameg a diólekvárhoz. Jó nagy tortúra lesz, de már alig várom!!!! :) fúúúú, a lekvárról azt olvastam, hogy 12 nap elkészíteni, de megéri, mert kuriózum. A likőr meg valami nagyon finom, nagybátyáméknál ittam húsvétkor...
Jajj de várom már, hogy készek legyenek:)