Energiapazarlás

A hülyeség kora:

Elgondolkodtató kis story.

Na igen, az energiapazarlás meg a távfűtés.

Mi is sokszor az utcát fűtjük télen, mert nem bírunk megmaradni a lakásban.
Egyéni hőszabályzók persze nincsenek felszerelve...de a havi 36-ot ki kell fizetni...

Csak egy kicsit kéne gondolkodni! Kinek a felelőssége ez?

Mindenki jobban járna, ha annyit kéne fizetnie, amennyit ténylegesen elhasznál,
amennyire valóban szüksége van!

Régen olyan házban laktam, ahol a víz benne volt a közös költségben...na ez az a mód,
amikor senki sem spórol csak a vízművek bevétele gyarapszik!

Lakásnégyzetméterenként volt elosztva a havi összfogyasztás.
Ez annak király, aki egy 3 szobásban lakik 4 gyerekkel, de szegény nyugdíjas özvegy nénike
a másfél szobás lakásában kiránthatja magának a férje cipőtalpát.

Már a felénél tartok a "Halál a konyhában" c. könyvnek. Vannak benne elég száraz részek,
de érdemes nem átugrani őket.

Egy idézet nagyon megmaradt bennem, és úgy érzem idevág:

"Az, hogy az ember mit engedhet meg magának, meghatározza a társadalmi státusát,
de az, amire nincs szüksége, az életminőségét."

Mi a mában határozzuk meg unokáink és jövőbeli önmagunk életminőségét is.

Vonatkozik ez az energiagazdálkodásra és a táplálkozásra egyaránt.

A prevenciós üzletágak is hatalmasra nőtték ki magukat,
szinte elveszünk az információk áradatában, nem beszélve az egymásnak ellent mondó,
de mégis megalapozottnak tűnő állításokról.

Az embert arra nevelik, hogy fogyasztóként nőjön fel, hogy soha ne legyen elégedett
a jelenlegi életével. Persze, mindig van miért küzdeni, és jó ha vannak álmaink, vágyaink....
de nem mindegy, hogy azok az álmok helyesek-e!

Beleültetnek a fejünkbe számtalan haszontalan kívánságot, amikre valójában nincs is szükségünk.

Mi vajon elégedettek vagyunk az életünkkel? Képesek vagyunk azt értékelni és azoknak

örülni, amink van? Képesek vagyunk ezeket a kincseket megőrizni és táplálni?

Képesek vagyunk örülni a kevésnek és lemondani a sokról azért, hogy azt a keveset megszilárdítsuk?

Mert lehet, hogy sok mindent elérhetünk az életben, de sokszor fel kell áldoznunk miattuk

azokat, amik igazán számítanak. Megéri?

Tudjátok, arra jöttem rá, hogy minél kevesebb dolgot halmozol fel,
annál kevesebb a problémád is.

Minél osztatlanabb a figyelmed, annál jobban tudsz összpontosítani egy adott feladatkörre.

De ezt csak úgy érhetjük el, ha nem zsúfoljuk tele az életünket.

Ha nem akarjuk minden percét kitölteni valami cselekménnyel.

Kell a csend...ha nincs csend, elveszünk legbelül.
Néhanapján hallhatatlan sikollyal kiálltunk, aztán bekapcsoljuk a tévét.

Kell a csend! Meg kell tanulnunk elviselni a hangját! Mert lehet, hogy először hangos,

de a belső ember addig kiállt, amíg meg nem gyógyul...