Eddig is tudtam, de néha elgondolkodok rajta mélyebben.
Az embernek általában mindig fontosabb a saját kényelme, mint elviselni pl egy másik embert.
Néha fogalmam sincs mi lenne a helyes döntés, lépés...
Legyek egyszerre következetes, kegyelmes, szerető, határozott...ez néha annyira lehetetlennek tűnik.
Az egyik lakótársam eredetileg csak átmenetileg lakott volna itt, de már több mint egy fél éve itt van. Elejében nem is volt semmi gond...kedves, aranyos...de aztán kezdett az idegeinkre menni, főleg amiatt, hogy tudja, hogy el kell mennie, de mintha manipulatív módon próbálna mindig egy kis haladékot kicsikarni mindhármunkból. Várjuk vissza az eredeti lakótársunkat, aki sajnos elkövette azt a "hibát", hogy megengedte, hogy addig maradjon a szobájában, amíg nem talál megfelelő albérletet.
Hát azóta sem talál, közel fél éve. De meg is mondta, hogy ő innen nem akar elköltözni, mert szeret velünk...csak a mi csontunkat rágja folyamatosan. Nem mintha különösebben idegesítő lenne, azokról már leszoktattuk, amik az agyunkra mentek, csak maga az az érzet, hogy piócaként ragaszkodik, ki tudja hány lakást megnézett már, de semmi sem elég jó neki. Néha kérdezgeti, hogy: - Ugye szerettek velem lakni?
Én nem szoktam hazudni...kitérek a válaszadás alól. Megbántani sem akarom, és áltatni sem.
Sajnos nem tudom mi lenne a helyes lépés. Volt aki azt mondta, hogy ki kell tűzni egy határidőt, hogy addig el kell hagynia a lakást, ha talál mást ha nem. Volt pillanat, amikor egyetértettem ezzel a gondolattal, volt amikor megszántam újra. De igazából ami eszembe jutott, hogy van egy barátunk a szomszédban, aki most nagyon nehéz időszakon meg keresztül, és talán ez a nem kívánt lakótársunk az egyetlen, aki érdemben törődik vele. Talán nem véletlen, hogy még most is itt van, akármilyen nehéz is ebben élni...de a mi szemünket is felnyitotta, hogy ennek a srácnak mi vagyunk az egyetlen jó dolog az életében.
Én sokszor elfeledkezek róla, hogy ápoljam az emberi kapcsolataimat, és sokáig idegesített, hogy minden este együtt kell vacsorázni, meg beszélgetni órákat...de kezdem megtanulni, hogy valahol félúton meg kéne találnom az egyensúlyt, és mindenkiben felfedezni a miértet, amiért az élet "az utamba" sodorta...
2012. június 30., szombat
2012. június 29., péntek
2012. június 26., kedd
A húsos pultnál
Megkívántam a hot-dogot, gondoltam veszek virslit.
Odaérek a húsos pulthoz, de nem áll bent senki. Egy hölgy mellettem láthatóan már szintén várt egy ideje.
Odaszólok a biztonsági őrnek, aki ott mászkált mögöttem:
- Szólj már be neki, hogy munka van! :)
- Ég a hűtő! - kiabál hátra.
Semmi válasz. Össze-össze mosolyogunk a másik csajjal.
Hátramegy a biztiőr megnézni mi a helyzet.
- Mindjárt jön, csak gépel valamit.
- Az önéletrajzát írja? :D
- Ja, lakatosnak készül. :)
Végre megjelenik "hentes-urunk". Kiszolgálja a hölgyikét, majd engem.
- Egy pár Pick virslit szeretnék kérni.
- Milyen virslit?
- P i k k.
- Ja, Pick! Pick városában nagyon jó a Pick virsli...töttörö - folytatnám még tovább is, ha nem beszélt volna össze-vissza mindenféle megjegyezhetetlen baromságot.
- Ajj, sose tudom szétnyitni ezeket a zacskókat.
- Adja ide! - gondoltam segítek.
- Nem-nem megoldom.
Látom nagyon nem megy neki.
- Na, tényleg adja ide, szétnyitom.
- Nem, ezzel meg kell birkóznom! - erre megnyalja az ujját.
- Inkább összenyalja, minthogy segítséget kérjen?! O.o
- Megoldottam.
- O.o
Na, lol :D
2012. június 25., hétfő
Szankciók bevezetése
Azt hiszem eljutottam arra a pontra, hogy elegem lett, hogy két felnőtt nőnek vagyok az anyja!
Nem szeretek konfrontálódni, megbántani másokat, és mivel nem adatott meg a barbibaba jellem, soha nem is sikerült úgy tálalni semmit, hogy ez ne történjen meg. Inkább nem szóltam...megcsináltam helyettük mindent...vártam, hogy majd észreveszik magukat. Sajnos az emberek annál inkább maradnak vakok, minél inkább rájuk hagyjuk, ha nem vállalják a felelősséget az életük felett.
Nem szeretek konfrontálódni, megbántani másokat, és mivel nem adatott meg a barbibaba jellem, soha nem is sikerült úgy tálalni semmit, hogy ez ne történjen meg. Inkább nem szóltam...megcsináltam helyettük mindent...vártam, hogy majd észreveszik magukat. Sajnos az emberek annál inkább maradnak vakok, minél inkább rájuk hagyjuk, ha nem vállalják a felelősséget az életük felett.
2012. június 24., vasárnap
Határaink
Újra nekiveselkedtem Dr. Henry Cloud and Dr. John Townsend: Határaink c. könyvének.
Első körben kb. az 1/4-éig jutottam, majd valamiért félbehagytam, de már akkor is nagy hatással volt rám.
Fel is mondtam akkori munkahelyemen. Úgy gondoltam előröl fogom kezdeni, hiszen az embernek sosem árt, ha emlékezteti magát korábbi megtapasztalásokra. Néha teljesen új megvilágításból vagyunk képesek szemlélni ugyanazon eseményeket. Nagyon kimerültem a héten fizikailag. Nem is aludtam eleget, és lehet kicsit sokat vállaltam magamra. Régen nem jelentett problémát ezerrel pörögni. Az utóbbi pár évben éreztem csak, hogy szükségem van a pihenésre, a nyugalomra, és a lassabb tempóra.
Régen időpocsékolásnak tartottam, hogy az ember szépen elsétálgat, akár amikor hazafelé tart, hiszen "az út csak egy elkerülhetetlen időkiesés", és miért húzzak el valamit, amin gyorsan túllehetek.
De már nem így gondolom. A korábbi önmagam most biztos nem sétálna velem szívesen, mert idegesítené, hogy nem haladunk sehová, csak megyünk. De úgy érzem, most ennek van itt az ideje.
Tök más lettem...a múltkor viccesen megjegyeztem, hogy vannak napok, amikor simán elszórakoztatnám magam azzal, hogy nézegetem a kezem, mint a csecsemők, mikor kezdik felfedezni a világot. És arra jöttem rá, hogy ez áldás lehet mások számára, mert ők is lehetnek fáradtak, kedvetlenek, és nem várom el tőlük mindezek ellenére, hogy szórakoztassanak.
Pár napja visszautasítottam egy munkaajánlatot is, mert legbelül éreztem, hogy nem ez amire igazán vágyok.
Régen féltem visszautasítani lehetőségeket, azt gondoltam mi van, ha pont azért kapom őket, hogy éljek velük. De nem. Lehetőségeink mindig lesznek, és szabadon választhatunk. Felesleges azon aggódni, hogy valamit elszalasztunk. Ha belül nem érzünk egyértelmű, elhalkíthatatlan késztetést és meggyőződést rá, hogy azt kell tennünk, akkor nem kell azt tennünk. Amikor valamerre ki kell lépnünk, és nyitottak maradunk, akkor nem tudjuk eltéveszteni az irányt. Ha valamit nagyon szeretnénk megtenni, ha valami a szívünkön van, és a lelkiismeretünk halkan sem szólal meg, hogy nem helyes, vagy nincs itt az ideje, akkor tegyük!
Szabad akaratunk van. Nem minden fekete és fehér...
Első körben kb. az 1/4-éig jutottam, majd valamiért félbehagytam, de már akkor is nagy hatással volt rám.
Fel is mondtam akkori munkahelyemen. Úgy gondoltam előröl fogom kezdeni, hiszen az embernek sosem árt, ha emlékezteti magát korábbi megtapasztalásokra. Néha teljesen új megvilágításból vagyunk képesek szemlélni ugyanazon eseményeket. Nagyon kimerültem a héten fizikailag. Nem is aludtam eleget, és lehet kicsit sokat vállaltam magamra. Régen nem jelentett problémát ezerrel pörögni. Az utóbbi pár évben éreztem csak, hogy szükségem van a pihenésre, a nyugalomra, és a lassabb tempóra.
Régen időpocsékolásnak tartottam, hogy az ember szépen elsétálgat, akár amikor hazafelé tart, hiszen "az út csak egy elkerülhetetlen időkiesés", és miért húzzak el valamit, amin gyorsan túllehetek.
De már nem így gondolom. A korábbi önmagam most biztos nem sétálna velem szívesen, mert idegesítené, hogy nem haladunk sehová, csak megyünk. De úgy érzem, most ennek van itt az ideje.
Tök más lettem...a múltkor viccesen megjegyeztem, hogy vannak napok, amikor simán elszórakoztatnám magam azzal, hogy nézegetem a kezem, mint a csecsemők, mikor kezdik felfedezni a világot. És arra jöttem rá, hogy ez áldás lehet mások számára, mert ők is lehetnek fáradtak, kedvetlenek, és nem várom el tőlük mindezek ellenére, hogy szórakoztassanak.
Pár napja visszautasítottam egy munkaajánlatot is, mert legbelül éreztem, hogy nem ez amire igazán vágyok.
Régen féltem visszautasítani lehetőségeket, azt gondoltam mi van, ha pont azért kapom őket, hogy éljek velük. De nem. Lehetőségeink mindig lesznek, és szabadon választhatunk. Felesleges azon aggódni, hogy valamit elszalasztunk. Ha belül nem érzünk egyértelmű, elhalkíthatatlan késztetést és meggyőződést rá, hogy azt kell tennünk, akkor nem kell azt tennünk. Amikor valamerre ki kell lépnünk, és nyitottak maradunk, akkor nem tudjuk eltéveszteni az irányt. Ha valamit nagyon szeretnénk megtenni, ha valami a szívünkön van, és a lelkiismeretünk halkan sem szólal meg, hogy nem helyes, vagy nincs itt az ideje, akkor tegyük!
Szabad akaratunk van. Nem minden fekete és fehér...
2012. június 23., szombat
2012. június 18., hétfő
2012. június 17., vasárnap
Tegnap esküvőn voltam. Mindkettőjüket nagyon szeretem. Annyira megható volt látni, amikor bevonultak, látszott a boldogság a szemükben :) És nem sírtam...még csak meg se fordult a fejemben, úgyhogy rendesen láttam mindent a nem létező könnyektől XD
De igazából csak egy kis humort akartam megosztani.
A menyasszony anyukáját akkor ismertem meg, mikor Drága Csandikánk kórházban volt, és mentünk látogatni.
A polgári előtt gyülekezett a nép és kedves édesanya nagy mosollyal köszöntött:
- Sziaaaaa! Hogy vagy?
- Jól :)
- Jobban vagy? Hogy sikerült a műtét?
- Milyen műtét?
- Jaaa, biztos összekevertelek valakivel.
- Én csak látogattam a lányát a kórházban :)
XD
De igazából csak egy kis humort akartam megosztani.
A menyasszony anyukáját akkor ismertem meg, mikor Drága Csandikánk kórházban volt, és mentünk látogatni.
A polgári előtt gyülekezett a nép és kedves édesanya nagy mosollyal köszöntött:
- Sziaaaaa! Hogy vagy?
- Jól :)
- Jobban vagy? Hogy sikerült a műtét?
- Milyen műtét?
- Jaaa, biztos összekevertelek valakivel.
- Én csak látogattam a lányát a kórházban :)
XD
Új kedvenc:)
Nemrég hallottam először tőlük, és egyből megtetszett:)
Azért mert magyarok, külön elismerést érdemelnek...
Azért mert magyarok, külön elismerést érdemelnek...
2012. június 14., csütörtök
Virágzik a paprikám :):):):):):)
Ez az úgynevezett bohócsipka erős paprikám első virága :) legalábbis, amit észrevettem :D mert ha jól látom, már 1-2 paprikakezdemény is születőben van :)
2012. június 12., kedd
Ha nem lennék, ki kéne találni...
Mondta sokszor az anyukám:)
Hát ma kicsi Hermy elindult reggel fél szál semmiben itthonról, hiszen tök jó idő volt.
Aztán mikor leszállt a buszról, már kezdett aggódni. 1 óra múlva, már gondolkodni is :D hogy vajon hogy fog megúszni egy tüdőgyuszit úton hazafelé.
Élelmes ember ilyenkor felveti a kérdést: "kölcsönkérhetek egy pulcsit?". Nos, nem mondom, hogy nem vagyok élelmes, de 160 kilós sem :D hát ezt bizony benéztem :D még jó, hogy van egy 10 éves is a családban, az ő ruháiban legalább lépni tudok :D
Úton hazafelé találkoztam egy régi vásárlómmal és a kisfiával, aki éppen a biciklijén várta az apukáját, amíg az trécselt. Próbáltam haverkodni, de biztos túl ráncos vagy éhes voltam ahhoz, hogy szóba álljon velem:D Megkérdeztem tőle, hogy gázolt-e már keresztül pocsolyán? Csak úgy hasítja a vizet a bringa!
A gyerek meg se moccant. Képzeljetek el egy 4 év körüli cukorborsót, aki úgy viselkedik mint a kígyó, amikor veszélyt érez:D Haláli:D Szembe álltam vele, ő meg mint egy szobor, ült a kis 3 kerekűjén és mereven bámult a semmibe. Odaléptem mellé, de továbbra is csak műemlék pózban volt hajlandó létezni. Állítom, még levegőt se vett:D Aztán szóltam az apjának, hogy a fia úgy viselkedik, mint egy kisállat :D Most így utólag visszagondolva, igazán lefotózhattam volna :D
Erről eszembe jut egy másik story, amikor egyik ismerősöméknél a 6 éves Donát talált egy nagy fényes bogarat, ami szintén szimulált. Odaviszi az anyjához:
- Anya, nem működik!
XD
Hát ma kicsi Hermy elindult reggel fél szál semmiben itthonról, hiszen tök jó idő volt.
Aztán mikor leszállt a buszról, már kezdett aggódni. 1 óra múlva, már gondolkodni is :D hogy vajon hogy fog megúszni egy tüdőgyuszit úton hazafelé.
Élelmes ember ilyenkor felveti a kérdést: "kölcsönkérhetek egy pulcsit?". Nos, nem mondom, hogy nem vagyok élelmes, de 160 kilós sem :D hát ezt bizony benéztem :D még jó, hogy van egy 10 éves is a családban, az ő ruháiban legalább lépni tudok :D
Úton hazafelé találkoztam egy régi vásárlómmal és a kisfiával, aki éppen a biciklijén várta az apukáját, amíg az trécselt. Próbáltam haverkodni, de biztos túl ráncos vagy éhes voltam ahhoz, hogy szóba álljon velem:D Megkérdeztem tőle, hogy gázolt-e már keresztül pocsolyán? Csak úgy hasítja a vizet a bringa!
A gyerek meg se moccant. Képzeljetek el egy 4 év körüli cukorborsót, aki úgy viselkedik mint a kígyó, amikor veszélyt érez:D Haláli:D Szembe álltam vele, ő meg mint egy szobor, ült a kis 3 kerekűjén és mereven bámult a semmibe. Odaléptem mellé, de továbbra is csak műemlék pózban volt hajlandó létezni. Állítom, még levegőt se vett:D Aztán szóltam az apjának, hogy a fia úgy viselkedik, mint egy kisállat :D Most így utólag visszagondolva, igazán lefotózhattam volna :D
Erről eszembe jut egy másik story, amikor egyik ismerősöméknél a 6 éves Donát talált egy nagy fényes bogarat, ami szintén szimulált. Odaviszi az anyjához:
- Anya, nem működik!
XD
2012. június 11., hétfő
Esti humor
Egy újabb fárasztó nap után a kis lakóközösségünk utolsó lélegzeteit veszi. Koni Drága kegyeibe fogadott, és adott egy löket vérpezsdítést a hátamnak, mert hát ugye mégiscsak egy röpi versenyen vagyok túl:)
Csak úgy zárójelben: elsők lettünk :P igaz, hogy csak 3-ból, de akkor is mi kaptuk az egész doboz csokis perecet XD
A fáradtság sok mindent kihoz az emberből, de legfőképp a pihent humort:) Előttem hever az asztalon kedveskéim mai blokkja, a nemrég megejtett bevásárlásból, rajta - Pénztáros: Balázs 134 - felirattal.
H: - Na és helyes volt a Balázs?
K: - Milyen Balázs?
H: - Hát aki kiszolgált!
K: - Hol szolgált ki?
H: - Hát az Auchanban.
K: - ???
H: - Nézd csak, itt írja!
K: - Jaaa :D
H: - És 134 kg volt vagy cm? XD
Közben Emő is vár a sorára:
E: - Majd ugye engem is megmasszírozol Koni?
K: - Oooo, erre várni kell, mint a hintára!
H: - Jó ez a bébiszitteres hasonlat! :D
Amúgy mi a közös és a különbség között?
A helyes megfejtő jutalom masszázsban részesül, amiről a masszőrt utólag értesítjük! XD
Ja, és ma megtudtam, hogy mitől olyan kemény az acél. Roppant érdekes story. Lehet én is elmegyek vegyésznek, és rabul ejtek sok kicsi szénatomocskát ^^
A nap tanulsága:
Ha kimész a konyhába, és azon gondolkodsz, hogy mit is keresel ott, nagy valószínűséggel kávét akartál főzni! XD
Csak úgy zárójelben: elsők lettünk :P igaz, hogy csak 3-ból, de akkor is mi kaptuk az egész doboz csokis perecet XD
A fáradtság sok mindent kihoz az emberből, de legfőképp a pihent humort:) Előttem hever az asztalon kedveskéim mai blokkja, a nemrég megejtett bevásárlásból, rajta - Pénztáros: Balázs 134 - felirattal.
H: - Na és helyes volt a Balázs?
K: - Milyen Balázs?
H: - Hát aki kiszolgált!
K: - Hol szolgált ki?
H: - Hát az Auchanban.
K: - ???
H: - Nézd csak, itt írja!
K: - Jaaa :D
H: - És 134 kg volt vagy cm? XD
Közben Emő is vár a sorára:
E: - Majd ugye engem is megmasszírozol Koni?
K: - Oooo, erre várni kell, mint a hintára!
H: - Jó ez a bébiszitteres hasonlat! :D
Amúgy mi a közös és a különbség között?
A helyes megfejtő jutalom masszázsban részesül, amiről a masszőrt utólag értesítjük! XD
Ja, és ma megtudtam, hogy mitől olyan kemény az acél. Roppant érdekes story. Lehet én is elmegyek vegyésznek, és rabul ejtek sok kicsi szénatomocskát ^^
A nap tanulsága:
Ha kimész a konyhába, és azon gondolkodsz, hogy mit is keresel ott, nagy valószínűséggel kávét akartál főzni! XD
2012. június 10., vasárnap
Rémálmodtam
Néha vannak olyan álmaim, hogy tartok valahova, de soha nem jutok oda.
Már este felé járt. Vonattal utaztunk, és át kellett szállni Debrecenben.Várakoztunk az állomáson, és addig leszálltunk, aztán hirtelen indulni akart a vonatunk, és siettem a felszállással. Hívtam a húgom, de nem vette fel. Szerettem volna, ha egy helyen ülünk. Már felhúzták a lépcsőket, és nagyon magasan volt a perem, csak 2 kézzel lehetett kapaszkodni, de nekem az egyik kezemben volt a naplóm. Egy néni az ajtóban állt és segített megfogni a füzetet, amíg felszállok. Miután feltápászkodtam, kértem tőle, hogy akkor szeretném megkapni. Azt mondta, nem tudja hol van, biztos leesett. A vonat már elindult. Visszanéztem, de nem láttam a földön semmit. A néninél sem volt semmi. Nem tudtam, hogy hazudik és csak le akarta nyúlni, vagy igazat mond, és béna volt :D Nem akarta bevallani, hogy nála van, így fogtam magam és leugrottam a vonatról, és visszafutottam a síneken az állomás felé, de valahogy elkeveredtem és nem ott lyukadtam ki, hanem bejutottam a városba. Próbáltam nagyjából belőni az állomás irányát, de olyan borzasztóan volt megkonstruálva az úthálózat hogy egyszerűen nem találtam ki! Megkérdeztem egy lánytól, hogy merre van az állomás, de nem tudta megmondani.
Teljesen kiakadtam, hogy "hát itt laksz, nem? hogyhogy nem tudod?!" Végül bocsánatot kértem és megöleltem :D
Aztán megláttam a vonatot fent állni egy töltésen pár háztömb felett. Próbáltam megtalálni az oda vezető utat. Bementem a házakba, de sehol nem volt hátsó kijárat. Ezt sem értem, de mind1 :D Fogalmam sem volt mikor indul a vonat, meg egyáltalán mikor van az utolsó hazafelé. Végül sikerült megtalálni a háztömb mellett egy nagy beton lépcsőt a töltés irányába. Elindultam....aztán felkeltett a telefonom -.- Egy szempillantás alatt itthon voltam XD
Talán azok a legrosszabb álmok, amikor az ember menekül vagy nem talál haza. Nem kell feltétlenül rémisztő dolgoknak történni, ez az érzés épp elég ahhoz, hogy ne érezzük magunkat biztonságban.
Van még egy álom fajta, ami nagyon idegesítő. Amikor gyönyörű képeket készítek valahol, aztán felébredek és rájövök, hogy soha többet nem fogom őket látni. Baromi bosszantó...
Már este felé járt. Vonattal utaztunk, és át kellett szállni Debrecenben.Várakoztunk az állomáson, és addig leszálltunk, aztán hirtelen indulni akart a vonatunk, és siettem a felszállással. Hívtam a húgom, de nem vette fel. Szerettem volna, ha egy helyen ülünk. Már felhúzták a lépcsőket, és nagyon magasan volt a perem, csak 2 kézzel lehetett kapaszkodni, de nekem az egyik kezemben volt a naplóm. Egy néni az ajtóban állt és segített megfogni a füzetet, amíg felszállok. Miután feltápászkodtam, kértem tőle, hogy akkor szeretném megkapni. Azt mondta, nem tudja hol van, biztos leesett. A vonat már elindult. Visszanéztem, de nem láttam a földön semmit. A néninél sem volt semmi. Nem tudtam, hogy hazudik és csak le akarta nyúlni, vagy igazat mond, és béna volt :D Nem akarta bevallani, hogy nála van, így fogtam magam és leugrottam a vonatról, és visszafutottam a síneken az állomás felé, de valahogy elkeveredtem és nem ott lyukadtam ki, hanem bejutottam a városba. Próbáltam nagyjából belőni az állomás irányát, de olyan borzasztóan volt megkonstruálva az úthálózat hogy egyszerűen nem találtam ki! Megkérdeztem egy lánytól, hogy merre van az állomás, de nem tudta megmondani.
Teljesen kiakadtam, hogy "hát itt laksz, nem? hogyhogy nem tudod?!" Végül bocsánatot kértem és megöleltem :D
Aztán megláttam a vonatot fent állni egy töltésen pár háztömb felett. Próbáltam megtalálni az oda vezető utat. Bementem a házakba, de sehol nem volt hátsó kijárat. Ezt sem értem, de mind1 :D Fogalmam sem volt mikor indul a vonat, meg egyáltalán mikor van az utolsó hazafelé. Végül sikerült megtalálni a háztömb mellett egy nagy beton lépcsőt a töltés irányába. Elindultam....aztán felkeltett a telefonom -.- Egy szempillantás alatt itthon voltam XD
Talán azok a legrosszabb álmok, amikor az ember menekül vagy nem talál haza. Nem kell feltétlenül rémisztő dolgoknak történni, ez az érzés épp elég ahhoz, hogy ne érezzük magunkat biztonságban.
Van még egy álom fajta, ami nagyon idegesítő. Amikor gyönyörű képeket készítek valahol, aztán felébredek és rájövök, hogy soha többet nem fogom őket látni. Baromi bosszantó...
2012. június 9., szombat
Wíííííí :D
Gyerekek, sütöttem nevető sütit:D
Csak legális mák van benne XD
Fúúú, úgy hiányzott már az a fajta röhögés, amikor nem vagy képes felkelni a földről:D
Megvan a recept XDXD
Azt mondták, ebből kéne élnem:D
Kéne szervezni egyszer egy nevető-party-t XD
Belépő: egy bögre mák XDXD
Nem megy a fogyókúra?
Nem kell ide mozgás!
A leggyorsabb mód az amputálás!
:D
Csak legális mák van benne XD
Fúúú, úgy hiányzott már az a fajta röhögés, amikor nem vagy képes felkelni a földről:D
Megvan a recept XDXD
Azt mondták, ebből kéne élnem:D
Kéne szervezni egyszer egy nevető-party-t XD
Belépő: egy bögre mák XDXD
Nem megy a fogyókúra?
Nem kell ide mozgás!
A leggyorsabb mód az amputálás!
:D
2012. június 7., csütörtök
Naiv ember betér a Tesco-ba
Gondoltam elintézem a vásárlást a közelben, mert éppen arra jártam.
Elég hamar elkezdtem azon gondolkodni, hogy miért hívják a Tescot gazdaságosnak,
ugyanis kisípolt drága!!!
A rabruhás termékeken kívül minden vagy 20-30 %-al kerül többe, mint pl. az Auchanban.
Tiszteletem a cukornak, az csak 249.- a megszokott 310.-hez képest.
Szóval, aki nagy tételben szeretne fehér mérget, ajánlom neki eme neves hipermarketet.
Mondom, jól van, ha kaja nincs, nézzük meg az irodalmi sarkot. Na, nem csalódtam:
30 % újság, 1 % gumicukor...azt hiszem nincs kedvem nevetni. Szerencsétlen felnövekvő generáció.
Elég hamar elkezdtem azon gondolkodni, hogy miért hívják a Tescot gazdaságosnak,
ugyanis kisípolt drága!!!
A rabruhás termékeken kívül minden vagy 20-30 %-al kerül többe, mint pl. az Auchanban.
Tiszteletem a cukornak, az csak 249.- a megszokott 310.-hez képest.
Szóval, aki nagy tételben szeretne fehér mérget, ajánlom neki eme neves hipermarketet.
Mondom, jól van, ha kaja nincs, nézzük meg az irodalmi sarkot. Na, nem csalódtam:
30 % újság, 1 % gumicukor...azt hiszem nincs kedvem nevetni. Szerencsétlen felnövekvő generáció.
2012. június 5., kedd
Ez egy gyönyörű bőgős film...
"Ne a haláltól félj, hanem a meg nem élt élettől..."
- from Tuck Everlasting -
Egy valami kimaradt a filmből: még egy jobb horog 55:40-nél XD
Egy nap aggodalmak nélkül
A mai nap sem kezdődött másképp, mint a többi. Korán kelés, kávé félálomban, majd rohanás a buszra. Nem tudom mi az oka, ha egy nap mégis máshogy folytatódik, mint a többi...talán felülről való ajándék.
Az életemre inkább a szélsőséges hangulatok jellemzők...vagy minden happy, vagy minden "síp".
De szeretem az ilyen napokat, amikor egyszerűen csak nézek ki a fejemből, és nem unom.
Nem beszélek sokat, bár tudnék mit mondani, de nincs bennem késztetés arra, hogy a bennem zajló
folyamatokat szavakba öntsem. Ilyenkor sokat gondolkodok, és egy csomó új meglátás születik bennem.
De a legjobb az egészben, hogy nincsenek bennem aggodalmak vagy félelmek semmi felől.
Egyszerűen nem érdekel mi lesz holnap, nem érdekel mi lesz 1 óra múlva...hogy elkések-e valahonnan, vagy hogy megint másfél órát utazok hazáig.
Fura...mintha egy filmet néznék, amiben a főszereplő életét nem én irányítom. Várakozással nézem,
hogy bármi is történik vele, tudom, hogy a vége happy end. Bízok a Rendezőben:)
Egy ilyen nap tényleg ajándék:)
Az életemre inkább a szélsőséges hangulatok jellemzők...vagy minden happy, vagy minden "síp".
De szeretem az ilyen napokat, amikor egyszerűen csak nézek ki a fejemből, és nem unom.
Nem beszélek sokat, bár tudnék mit mondani, de nincs bennem késztetés arra, hogy a bennem zajló
folyamatokat szavakba öntsem. Ilyenkor sokat gondolkodok, és egy csomó új meglátás születik bennem.
De a legjobb az egészben, hogy nincsenek bennem aggodalmak vagy félelmek semmi felől.
Egyszerűen nem érdekel mi lesz holnap, nem érdekel mi lesz 1 óra múlva...hogy elkések-e valahonnan, vagy hogy megint másfél órát utazok hazáig.
Fura...mintha egy filmet néznék, amiben a főszereplő életét nem én irányítom. Várakozással nézem,
hogy bármi is történik vele, tudom, hogy a vége happy end. Bízok a Rendezőben:)
Egy ilyen nap tényleg ajándék:)
2012. június 4., hétfő
Nem maradtál ki semmiből
Ahogy ültem a kispadon és figyeltem a meccset, az fogalmazódott meg bennem, hogy minden
történésnek hatása van a dolgok folyására...ahogy minden meg nem történt dolognak is.
történésnek hatása van a dolgok folyására...ahogy minden meg nem történt dolognak is.
(Nem játszhattam, mert ma megcsapolt a hematológus néni...amúgy nem is lett volna hozzá kedvem.)
Nincs 2 egyforma játék, nincs 2 egyforma ember, sem egyforma felállás.
Azok a pillanatok, amik adott helyzetben megtörténnek, csak arra az adott pillanatra születtek meg,
soha nem ismétlődnek meg ugyanazon a módon. Minden pillanat kérész életű, de ez benne a szép,
mert egyedi és utánozhatatlan :)
Az ember valójában nem tud "kimaradni valamiből", mert a jelenléte megváltoztatta volna az egész pillanatot.
soha nem ismétlődnek meg ugyanazon a módon. Minden pillanat kérész életű, de ez benne a szép,
mert egyedi és utánozhatatlan :)
Az ember valójában nem tud "kimaradni valamiből", mert a jelenléte megváltoztatta volna az egész pillanatot.
Régebben sokszor volt, hogy sajnáltam, hogy valahol nem lehettem ott, valaminek nem lehettem a részese...de rájöttem, hogy mindig ott voltam, ahol lennem kellett. Semmi sem véletlen az életben.
Ma ahogy vártam a szuris nénire, a falon megpillantottam egy idézetet. 3x elolvastam, de nem jegyeztem meg, mert alig láttam át a szemhéjamon :) viszont a lényeg megmaradt:
"Gyökerezzen meg mélyen a csontjaidban, hogy ahol vagy, pont ott a helyed!"
Lehet, hogy néha elszalasztunk lehetőségeket, s vádoljuk magunkat miatta...de tudjátok, az a helyzet,
hogy ettől vagyok, aki vagyok! Az elszalasztott lehetőségeimmel együtt, amik nélkül ma nem az az ember lennék, aki gépeli e sorokat. És tudjátok, ez így van jól. Az az ember, aki soha nem esik el, nem is tudja értékelni, hogy felállhat.
hogy ettől vagyok, aki vagyok! Az elszalasztott lehetőségeimmel együtt, amik nélkül ma nem az az ember lennék, aki gépeli e sorokat. És tudjátok, ez így van jól. Az az ember, aki soha nem esik el, nem is tudja értékelni, hogy felállhat.
Az az ember, aki mindent tökéletesen csinál, soha nem fogja megérteni a tökéletleneket,
vagyis máris megdőlt az elmélet:) Ahhoz, hogy kialakuljon benned egyfajta empátia, szükség van
a hibáidra. Egy ilyen emberrel kellemesebb is időt tölteni, mert úgy érzed önmagad lehetsz mellette.
vagyis máris megdőlt az elmélet:) Ahhoz, hogy kialakuljon benned egyfajta empátia, szükség van
a hibáidra. Egy ilyen emberrel kellemesebb is időt tölteni, mert úgy érzed önmagad lehetsz mellette.
Kevés ember őszinte önmagához, legkevésbé másokhoz...
Azzal, hogy felismered a gyengeségeidet, kincset kapsz a kezedbe!
Energiapazarlás
A hülyeség kora:
Elgondolkodtató kis story.
Na igen, az energiapazarlás meg a távfűtés.
Mi is sokszor az utcát fűtjük télen, mert nem bírunk megmaradni a lakásban.
Egyéni hőszabályzók persze nincsenek felszerelve...de a havi 36-ot ki kell fizetni...
Egyéni hőszabályzók persze nincsenek felszerelve...de a havi 36-ot ki kell fizetni...
Csak egy kicsit kéne gondolkodni! Kinek a felelőssége ez?
Mindenki jobban járna, ha annyit kéne fizetnie, amennyit ténylegesen elhasznál,
amennyire valóban szüksége van!
amennyire valóban szüksége van!
Régen olyan házban laktam, ahol a víz benne volt a közös költségben...na ez az a mód,
amikor senki sem spórol csak a vízművek bevétele gyarapszik!
amikor senki sem spórol csak a vízművek bevétele gyarapszik!
Lakásnégyzetméterenként volt elosztva a havi összfogyasztás.
Ez annak király, aki egy 3 szobásban lakik 4 gyerekkel, de szegény nyugdíjas özvegy nénike
a másfél szobás lakásában kiránthatja magának a férje cipőtalpát.
Ez annak király, aki egy 3 szobásban lakik 4 gyerekkel, de szegény nyugdíjas özvegy nénike
a másfél szobás lakásában kiránthatja magának a férje cipőtalpát.
Már a felénél tartok a "Halál a konyhában" c. könyvnek. Vannak benne elég száraz részek,
de érdemes nem átugrani őket.
de érdemes nem átugrani őket.
Egy idézet nagyon megmaradt bennem, és úgy érzem idevág:
"Az, hogy az ember mit engedhet meg magának, meghatározza a társadalmi státusát,
de az, amire nincs szüksége, az életminőségét."
de az, amire nincs szüksége, az életminőségét."
Mi a mában határozzuk meg unokáink és jövőbeli önmagunk életminőségét is.
Vonatkozik ez az energiagazdálkodásra és a táplálkozásra egyaránt.
A prevenciós üzletágak is hatalmasra nőtték ki magukat,
szinte elveszünk az információk áradatában, nem beszélve az egymásnak ellent mondó,
de mégis megalapozottnak tűnő állításokról.
szinte elveszünk az információk áradatában, nem beszélve az egymásnak ellent mondó,
de mégis megalapozottnak tűnő állításokról.
Az embert arra nevelik, hogy fogyasztóként nőjön fel, hogy soha ne legyen elégedett
a jelenlegi életével. Persze, mindig van miért küzdeni, és jó ha vannak álmaink, vágyaink....
de nem mindegy, hogy azok az álmok helyesek-e!
a jelenlegi életével. Persze, mindig van miért küzdeni, és jó ha vannak álmaink, vágyaink....
de nem mindegy, hogy azok az álmok helyesek-e!
Beleültetnek a fejünkbe számtalan haszontalan kívánságot, amikre valójában nincs is szükségünk.
Mi vajon elégedettek vagyunk az életünkkel? Képesek vagyunk azt értékelni és azoknak
örülni, amink van? Képesek vagyunk ezeket a kincseket megőrizni és táplálni?
Képesek vagyunk örülni a kevésnek és lemondani a sokról azért, hogy azt a keveset megszilárdítsuk?
Mert lehet, hogy sok mindent elérhetünk az életben, de sokszor fel kell áldoznunk miattuk
azokat, amik igazán számítanak. Megéri?
Tudjátok, arra jöttem rá, hogy minél kevesebb dolgot halmozol fel,
annál kevesebb a problémád is.
annál kevesebb a problémád is.
Minél osztatlanabb a figyelmed, annál jobban tudsz összpontosítani egy adott feladatkörre.
De ezt csak úgy érhetjük el, ha nem zsúfoljuk tele az életünket.
Ha nem akarjuk minden percét kitölteni valami cselekménnyel.
Kell a csend...ha nincs csend, elveszünk legbelül.
Néhanapján hallhatatlan sikollyal kiálltunk, aztán bekapcsoljuk a tévét.
Néhanapján hallhatatlan sikollyal kiálltunk, aztán bekapcsoljuk a tévét.
Kell a csend! Meg kell tanulnunk elviselni a hangját! Mert lehet, hogy először hangos,
de a belső ember addig kiállt, amíg meg nem gyógyul...
2012. június 3., vasárnap
Eltelt 5 nap
Ez az 5. fészbuk-mentes napom. Mit ne mondjak...nem könnyű.
Igaz nem is olyan nehéz, mint lehetne, de nagyon hiányzik,
hogy megosszak minden vicces dolgot, ami velem történik...merthogy történik :)
Igaz nem is olyan nehéz, mint lehetne, de nagyon hiányzik,
hogy megosszak minden vicces dolgot, ami velem történik...merthogy történik :)
Elkezdtem naplót írni, de az elég olvashatatlan,
amikor gyorsabban pörögnek az események a fejemben, mint a tollam :)
amikor gyorsabban pörögnek az események a fejemben, mint a tollam :)
Azért folytatom...mert azt elővehetem a buszon :)
Vicces...egy parafa papírral bevont régi kis füzet, amit lomtalanításkor találtam a sufniban :)
A mai nap uncsi volt...a Reménység Fesztivál 3. napja...és tudom,
csúnya ilyet mondani, de olyan jót aludtam a kórus alatt :D
csúnya ilyet mondani, de olyan jót aludtam a kórus alatt :D
Ami mégis tetszett ebben a 3 napban: látni azt a sok embert előre menni!
Az durva volt. Naponta 700-800 megtérő.
Az durva volt. Naponta 700-800 megtérő.
Na meg a Casting Crowns :) annak ellenére, hogy nem játszották 2 kedvenc számomat ^^
Az elmúlt pár hét tanulsága az volt számomra, hogy az ember véges,
nem lehet ott mindenhol, és néha igenis kötelező neki pihenni!
nem lehet ott mindenhol, és néha igenis kötelező neki pihenni!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)