Ha nem lennék, ki kéne találni...

Mondta sokszor az anyukám:)
Hát ma kicsi Hermy elindult reggel fél szál semmiben itthonról, hiszen tök jó idő volt.
Aztán mikor leszállt a buszról, már kezdett aggódni. 1 óra múlva, már gondolkodni is :D hogy vajon hogy fog megúszni egy tüdőgyuszit úton hazafelé.
Élelmes ember ilyenkor felveti a kérdést: "kölcsönkérhetek egy pulcsit?". Nos, nem mondom, hogy nem vagyok élelmes, de 160 kilós sem :D hát ezt bizony benéztem :D még jó, hogy van egy 10 éves is a családban, az ő ruháiban legalább lépni tudok :D

Úton hazafelé találkoztam egy régi vásárlómmal és a kisfiával, aki éppen a biciklijén várta az apukáját, amíg az trécselt. Próbáltam haverkodni, de biztos túl ráncos vagy éhes voltam ahhoz, hogy szóba álljon  velem:D Megkérdeztem tőle, hogy gázolt-e már keresztül pocsolyán? Csak úgy hasítja a vizet a bringa!
A gyerek meg se moccant. Képzeljetek el egy 4 év körüli cukorborsót, aki úgy viselkedik mint a kígyó, amikor veszélyt érez:D Haláli:D Szembe álltam vele, ő meg mint egy szobor, ült a kis 3 kerekűjén és mereven bámult a semmibe. Odaléptem mellé, de továbbra is csak műemlék pózban volt hajlandó létezni. Állítom, még levegőt se vett:D Aztán szóltam az apjának, hogy a fia úgy viselkedik, mint egy kisállat :D Most így utólag visszagondolva, igazán lefotózhattam volna :D

Erről eszembe jut egy másik story, amikor egyik ismerősöméknél a 6 éves Donát talált egy nagy fényes bogarat, ami szintén szimulált. Odaviszi az anyjához:
- Anya, nem működik!

XD