A mai nap sem kezdődött másképp, mint a többi. Korán kelés, kávé félálomban, majd rohanás a buszra. Nem tudom mi az oka, ha egy nap mégis máshogy folytatódik, mint a többi...talán felülről való ajándék.
Az életemre inkább a szélsőséges hangulatok jellemzők...vagy minden happy, vagy minden "síp".
De szeretem az ilyen napokat, amikor egyszerűen csak nézek ki a fejemből, és nem unom.
Nem beszélek sokat, bár tudnék mit mondani, de nincs bennem késztetés arra, hogy a bennem zajló
folyamatokat szavakba öntsem. Ilyenkor sokat gondolkodok, és egy csomó új meglátás születik bennem.
De a legjobb az egészben, hogy nincsenek bennem aggodalmak vagy félelmek semmi felől.
Egyszerűen nem érdekel mi lesz holnap, nem érdekel mi lesz 1 óra múlva...hogy elkések-e valahonnan, vagy hogy megint másfél órát utazok hazáig.
Fura...mintha egy filmet néznék, amiben a főszereplő életét nem én irányítom. Várakozással nézem,
hogy bármi is történik vele, tudom, hogy a vége happy end. Bízok a Rendezőben:)
Egy ilyen nap tényleg ajándék:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése