Még váratok magamra

Nem szép tőlem, hogy már 3 hét eltelt azóta, hogy a "Hamarosan" c. bejegyzésemet megírtam, de mentségemre szóljon, hogy azóta van rendes állásom, ami tök zsírkirályul atom szuper. Ehhez hozzátartozik az is, hogy az elmúlt héten késő este jártam haza. Remélem azért ez nem lesz mindig így, csak ugye újra kezdődött a röpi szezon is, munkából egyenesen oda megyek, na meg mindent csak meló után tudok intézni.
El is vagyok havazva rendesen, de legalább van mit csinálni! :D
Az orrom elé ragasztok mindent kis cetliken, de ennek az a hátránya, hogy már meg se nézem, hisz "fel van írva" XD vagyis a felét elfelejtem :D Oké, hogy van naptáram, de vagy elfelejtem beírni, vagy elfelejtem megnézni :D
Közben rákattantam a youtube-os full moviek-ra. Egyben tanulom az angolt is. Tök jó, mert a 90%-át értem, van amit a kontextusnak köszönhetően.
A Mr. Nobody-ban (2009) akadtam rá egy dalra, aminek számos változatát megtaláltam, de a legjobban ez tetszett:

I Monster - Daydream in blue

A cartoon hozzá elég beteg :D

Akit érdekel a film, az itt meg tudja nézni (angolul):

Az én véleményem róla:

Maga az elképzelés nagyon ötletes, és lehetne érdekes. Film szempontjából, nagyon jók a vágások, a hatások, vagyis jól össze van rakva. Viszont, ami nem tetszett benne, hogy úgy tűnhet, összefüggéstelen. Össze-vissza kapkodnak benne, az események vagy a nem létező események nem következetesen váltogatják egymást. Számomra pl nem derült ki, hogy mi valóság és mi nem. Persze lehet épp ez a film lényege, de nincs benne értékelhető konklúzió...számomra.

És a kérdés, amit felvet: "lehet egy másik valóságban boldogabb lettem volna", egy olyan kérdés, amin ha az ember elkezd gondolkodni, még jobban belesüllyedhet a boldogtalanságba.

"Időt inkább arra kéne fordítanunk, hogy megőrizzük amink van, és kihozzuk belőle, amit ki lehet, nem pedig azon keseregni, hogy mink lehetett volna"