Már nem mai mese, de folyamatosan része az életünknek: szomszédaink, akiknek sajnálatos módon nincs brazil csatornájuk, ezért mi vagyunk a heti műsor.
Az alattunk lévővel már megtanultunk együtt élni, bár belénk oltott egyfajta "óvatosságot", ami azért megnehezíti az "élj szabadon" életérzés befogadását.
Két évvel ezelőtt kezdődött a "szabályok" elsajátításával, amikor birtokba vettem "szerény kis" szobámat.
- 11 után nincs fürdés, mert a fürdő melletti szobában alszanak alattunk...
Ok -.-
Egyszer egy szép vasárnap délután, nyitott erkélyajtónál, zenét hallgatva a konyhában főzőcskéztem, mikor arra lettem figyelmes, hogy irdatlan műanyag-füst száll be az ablakon az alattunk lévő szomszéd konyhájából.
Gondoltam elaludtak és valami ottmaradt a tűzhelyen, nehogy kigyulladjon.
Szaladok le, bekopogok, morci néni félpucéran kinyitja az ajtót:
- Tudom, ottfelejtettük a kuktát.
- Ok, csak gondoltam szólok, nem alszanak-e véletlen.
- Ilyen hangzavarban nem is tudnánk aludni!
- Oh, hát miért nem szól, ha zavarja a zene?
- Most szólok!!!!
...
Egy másik szombat délután merészeltem mosni, mire becsönget morci néni, hogy nem lehetne-e halkabban mosni?!
Ahan. Halkítsam le a mosógépet?! Persze, egy pillanat! -.-
- Fel fogom hívni a Pétert, hogy csináljon valamit, mert ezt nem lehet kibírni!
- Felhívjam én? Csak szóljon!
- Meg különben is, fel akartuk újítani a fürdőszobát és nem lehet, mert állandóan csöpög maguktól valami!
...
Egy újabb szépnek ígérkező hétvégi napon teregetek az erkélyre. Merészeltem kézzel is mosni, és nem használni a centrifugát, mire egyszer csak csenget valami idegen pasi.
Gyorsan kiderült, hogy az alattunk lévő fia, akit kedves morci néni felküldött.
- Valami csöpög az erkélyről, nézzétek már meg mi az!
(Jajj te jó ég, a fuga elvezetett 3 vízcseppet! O.o)
Egy nap gyanútlanul felveszem a telefont. A közös képviselő. Mit akar?
- Kijönne most csütörtök délelőtt egy vízvezeték szerelő önökhöz. Otthon lesznek?
- Hátööö, nem. Mi a gond?
- Az alattuk lévő arra panaszkodik, hogy beázik a fürdőszobája.
- Igen? Miért nem velünk beszéli meg?
- Mindegy, akkor megadom a vízvezetékes számát, és egyeztessenek időpontot.
Már a lépcsőházban sem lehet úgy közlekedni, hogy ne csípjen el valamelyik szerencsétlen menopauza királynő.
- Hát ez tűrhetetlen! Amit maguk művelnek! Tegnap este hajnali 2-kor tologatták a bútorokat!
(Hmm, sajnálom, de nem hallottam, éppen aludtam.)
Na de a legújabb! Mostmár a felettünk lévő is kezdi!
Egyik reggel megyek dolgozni, még jó, hogy korábban elindultam, mert elkéstem volna.
Kilépek az ajtón, az meg lesben áll a lépcsőházban, és rámveti magát!
- Hát ezt már nem lehet tovább tűrni! Az a büdös, ami maguktól jön, elviselhetetlen!
- Büdös?!
- Nem bírunk kiülni az erkélyre, mert elviselhetetlen a szag, ami maguktól árad!
Azok a bútorok valószínűleg még soha nem voltak áttakarítva. Már évek óta minden nyáron ezt kell szagolnunk, de mostmár elég volt, szólni fogok a Péternek!
- O.o hát én nem érzek semmiféle büdöset a lakásunkban!
- Mert maga már biztosan megszokta, de az a doh meg lábszag, ami onnan jön, az kibírhatatlan!
- Biztos benne, hogy tőlünk jön?
- Hát honnan jönne?!
( Na köszi.
1. valószínűleg az ő lába közelebb van az orrához, mint a miénk, csak lehet a hasától már nem látja...
2. még ha lenne is lábszagom, mamut kéne, hogy legyek, hogy egy emelettel feljebb érezze!!!
3. a szeméttároló is az erkélye alatt van, csak 2-vel lejjebb)
- Legyenek szívesek és napközben ne szellőztessenek, csak este 10 után, és reggel 5-ig csukják be!
Amióta meghaltak a Péter szülei, senki nem törődött vele, hogy ezt a lakást kitakarítsa!
(Ahan, persze, majd gyűjtjük neki napközben a szagot, utána éjszakára kiengedjük koncentrálva.
Ja, meg beállítom az ébresztőt, hogy becsukjam mire felkel...
És igen, mániákusan gyűjtöm a porcicákat, mert magányos vagyok! -.-)
Valamelyik reggel 7-körül próbálok aludni, de hallom, hogy már az erkélyen beszélgetnek, s a téma pont arról folyt, hogy az ágyak alatt is biztos áll a kosz...
Édesanyám, én szerintem többször átrendeztem már a szobámat, mint ahányszor te wc-re jársz!
Jajj, a koszt meg véletlen otthagytam! Hogy nem vettem észre?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése